1. Mikor találkoztál először a színjátszással?
A színjátszással még általános iskolában találkoztam, mert dráma-tagozaton kezdtem a sulis éveket. Az elejétől fogva imádtam, soha nem kötelességként éltem meg, a színész-mesterség órákra nem kötelező tantárgyként tekintettem, hanem kikapcsolódásként, ahol mindig ösztönösen tudtam pozitívat alkotni.
2. Mesélj el egy színdarab élményt, amiben szerepeltél a Te döntesz! előtt!
Középiskola után úgy alakult, hogy pár évig sajnos egyáltalán nem tudtam a színházzal foglalkozni. Végül, mikor 4-5 év múlva rájöttem, hogy erre nekem szükségem van és az élet is megadta ehhez a lehetőségeket, csodálatos érzés volt újra munkába állni, alkotni, megélni a színpad adta szabadságot. Néhány éve Lorca: Bernarda Alba háza c. darabját rendezte mesterünk, Gali László. Roppant nehéz próbaidőszak volt, verejtékes munkával, de a rendezőnknek köszönhetően olyan dolgokat fedezhettem fel magamban, amikre addig nem is tudtam, hogy képes lehetek. Illetve, itt sikerült igazán megtapasztalnom, hogy a színháznak, az abba vetett közös hitünknek és munkánknak köszönhetően milyen nagyfokú közösségkovácsoló ereje tud lenni.
3. Mit tartottál a legnagyobb kihívásnak a Te döntesz!-ben?
A Te döntesz! volt az első hely, ahol már egy meglévő csapatba, egy, már futó darabban vállaltam főszerepet úgy, hogy valakinek a helyére kerültem. Ez azt jelentette, hogy a karakterem már fel volt építve és mindenki emlékezetében pontos, konkrét, behatárolt jellemként élt. Ezenfelül ismerték egymás energiáit, rezdüléseit, pontosan tudták, hogy ki mikor mit csinál. Egészen más így készülni egy szerepre, mint mikor az elejétől fogva együtt formáljátok a darabot. Természetesen én egészen újfajta karaktert teremtettem, más színekkel, más érzésekkel megtöltve, más reakciókkal, mozzanatokkal, számukra új energiákkal. A csapat rendkívül jól fogadta ezt, és úgy éreztem, hogy nagyon hamar megértették az általam életre keltett szerepet és szinte azonnal alkalmazkodtunk egymáshoz.
4. Hogyan élted meg a Te döntesz! próbáit és előadásait?
A darabban három különböző karaktert játszom, három eltérő életkorral. Korábban nem volt ilyen feladatom, úgy, hogy ez új terület volt számomra. Rengeteg munka egy karaktert felépíteni, életre kelteni és ami a legfontosabb, megtalálni a saját igazságát. Nekem ezt a munkát meg kellett háromszorozni. De az első pillanattól hálás voltam ezért a kihívásért, mert tudtam, hogy rengeteget fejlődhetek ezáltal.
A cikket készítette: Gulyás-Csombor Renáta
