1. Mikor találkoztál először a színjátszással?
Még általános iskolában a dráma rendes tanítási óránk volt, amit Ácsné Csáki Ildikó tartott. Erre mindig szerettem rendesen felkészülni. Az osztályunk csapatokra volt bontva az órán, és minden csapatnak elő kellett adnia egy pár perces előadást. Sokszor jobban érdekelt a drámára való felkészülés, mint bármilyen más tantárgy. Miután kitaláltam otthon egy történetet, leírtam és kinyomtattam, hogy a csapattársaim is be tudják tanulni a következő órára. Nem volt nagy dolog, de én nagyon büszkén mentem be mindig a tanterembe emiatt. Ez után hallottam a suliban hetente megrendezett színjátszó szakkörről. Innentől nem volt megállás. A színjátszás, illetve a színpadi lét nagyon hozzám nőtt az évek alatt. Jól éreztem magam a próbákon és az előadásokon is minden alkalommal, emiatt sosem tudtam munkaként tekinteni rá.
2. Mesélj el egy színdarab élményt, amiben szerepeltél a Te döntesz előtt!
Van egy előadás, amit szerintem a mai napig emlegetünk a többiekkel, ez pedig a Chioggiai Csetepaté volt. Maga a darab egy kis olasz halászfalu történetét mutatta be komédia formájában. Nagyon érdekes volt próbáról próbára látni, ahogy a többiek csiszolgatják az általuk megformált karaktert, ahogyan beleviszik önmagukat is a szerepbe. A próbák nagyon szórakoztatóak voltak, az előadások pedig a hibákkal együtt, amiket többnyire csak mi vettünk észre, szerintem tökéletesek. Állítom, hogy soha olyan jól nem szórakoztam még egy előadáson sem, mint a Chioggiai Csetepatén, beleértve a próbákat is persze. A munkafolyamat az első próbától az utolsó előadásig, vidám volt, energikus és remek hatással volt a csapatra.
3. Mit tartottál a legnagyobb kihívásnak a Te döntesz!-ben?
Azok az előadások, amelyekben szerepeltem, a nagy része komédia volt. Vicces és könnyed. A taps és a nevetés a közönség egyértelmű jelei volt arra, hogy jól alakítottuk a szerepeinket, rendben volt a rendezés, a színpadi kép esztétikus és elértük azt, amit el szerettünk volna érni az előadással. Jól éreztük magunkat közben és csak hagytuk, hogy sodorjon minket a színdarab világa. A Te döntesz ennek a szöges ellentéte. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kivitelezni ezt a darabot, ahhoz egy teljesen másik lelkiállapotba és világba kell kerülnünk és bevallom sokszor ez nagyon nehéz volt. Alapvetően bármennyire is egy vidám társaság a miénk, ezt a jókedvet kint kellett hagynunk amikor beléptünk a terembe próbálni, mert az előadás témája és hangulata megkövetelte tőlünk a komolyságot, amit mi tisztelettel megadtunk neki. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak rossz emlékei, voltak rossz döntései, amiket utólag megbánt és lehet, hogy a mai napig is bánja. Szerencsésnek tartom magam, amiért nem kerültem még soha olyan helyzetbe, mint az általunk megformált karakterek, de mivel ilyen tapasztalatok hiányában nem tudtam a színpadi játékhoz miből ihletet meríteni, ezért a saját rossz emlékeim és döntéseim felelevenítésével tudtam csak magamat abba a hangulatba hozni, amit az előadás követel.
4. Hogy élted meg a Te döntesz próbáit és előadását?
Mikor megérkezik a csapat egy próbára, először persze beszélgetünk egy kicsit, érdeklődünk a másik felől, hiszen néhányan már nem is egy városban lakunk és nem találkozunk minden nap. Örülünk egymásnak, mesélünk, nevetünk. A próbák eleje ezért néha nehezen indul be, hiszen még nem vagyunk abban az állapotban, hogy hitelesen előadjunk, de ezzel mindenki tisztában van és türelmesek vagyunk a másikkal szemben. Azt vettem észre, hogy valaki mindig előbb kerül bele a szerepébe, mint a többiek. Nekem az az egy ember mindig szikraként működik, amely beindítja a gépezetet. Eszembe jut, hogy mi is a lényege ennek a darabnak és könnyebben felveszem ezáltal a próba ritmusát. Az előadások végén szinte látjuk a másik szemében, hogy “Mindezek után nem lehet csak úgy hazamenni”. Kicsit együtt maradunk még, megbeszéljük az aznapi előadást és átrázódunk a mindennapi életbe. Szusszanunk egyet, hogy a legközelebbi előadás alkalmával újból kezet fogjunk a karaktereinkkel és együtt vezessük be vendégeinket a Te döntesz világába, ahol a komédiák közönségétől ismert tapsot és a nevetést felváltja majd a hideg csend és a döbbenet.
A cikket készítette: Gulyás-Csombor Renáta
