1. Mi miatt szeretted meg a színészkedést?
Rendkívül görcsös, szorongó gyerek voltam. A színpad, az, hogy egy másik ember/állat szerepébe kerülhettem nagyon sokat segített abban, hogy szabadabban merjem önmagamat adni. Felnőttként a munkámban rengeteg drámás elemet használok, mint drámapedagógus. Nagyon jó látni, ahogy a fiatalok levetkőzik a gátlásaikat.
2. Mesélj el egy színdarab élményt, amiben szerepeltél a Te döntesz! előtt!
Nagyon nagy kedvencem Rácz Krisztina Nomen Nescio című könyvének színpadi adaptációja. Bár a darab nagyon elvontra sikerült, meghatározó élmény volt egy közeli ismerős nagyon erőteljes munkáját feldolgozni, hiszen így lehetőségünk volt megtudni mit is gondolt a költő igazából. Bár a darab nem volt túl vidám, a színész csapat nagyon jó hangulatot teremtett minden próbán.
3. Mit tartottál a legnagyobb kihívásnak a Te döntesz!-ben?
Rengeteg kihívást tartogatott számomra a darab rendezőként, mégis a legnagyobb kihívást a dramaturg szerep hozta. Ezelőtt egyszer csináltam hasonlót, egy mesejátékhoz írtam szöveget, amiben egész ügyesnek bizonyultam, de a Te döntesz! nagyon nagy falat volt. Sok jelenetet meg sem írtam előre, hanem a színészek improvizációjából alakult ki a végleges szöveg. Az általam írt szövegek mindig egyedül csöndben, jó sok empátia gyakorlása mellett születtek. Többnyire a zuhany alatt.
4. Volt olyan Te döntesz! előadás, ami maradandóbb, mint a többi? Miért?
Az első külföldi előadás, az Újvidéki. Minden előadás után van lehetőségünk beszélgetni a közönséggel, de itt (mivel a kollégiumban a nézőkkel együtt töltöttük az éjszakát) lehetőségünk volt arra is, hogy órákkal az előadás után (miután már kicsit leülepedett az élmény) tudtunk beszélgetni a nézőkkel. Ez nagyon sokat adott hozzá a munkánkhoz. Meg amúgy is. Két napra menni egy szuper csapattal a legjobb csapatépítés.
A cikket készítette: Gulyás-Csombor Renáta
